Markó Ervin jelenleg az ELTE GTK doktori hallgatója, emellett évek óta HR-es pozícióban dolgozik. Interjúnkban nem csak a tanulmányi és karrierútjáról kérdeztük, de kifejtette doktori disszertációjának meglepő eredményeit is a home office hátrányairól.
Hogyan esett a választásod egy gazdasági képzésre, mi motivált, hogy ezen az úton indulj el?
Gazdálkodás és menedzsment alapszakot végeztem a Műegyetemen, amiből úgy éreztem, még bármit kihozhatok. Emellett nagyon fiatalon kaptam egy gyakornoki állást egy tűzvédelmi jelzőrendszerekkel foglalkozó cégnél, ahol a gazdasági igazgató mellett kezdtem el dolgozni. Ez indított el igazán a gazdasági pályán, ami után kezdtem el itt, az ELTE GTK-n a számvitel mesterszakot. Ebben az időszakban a munkahelyemen az igazgatónő felvetette, hogy legyek én az utódja a pozícióban. Habár ezt a lehetőséget visszautasítottam, maradtam a cégnél, és elkezdtem a HR feladatokért felelni. Azóta eltelt 8 év, az 50 fős vállalkozás mára már 200 fősre nőtte ki magát. Így, bár befejeztem a számvitel szakot, váltottam: találtam magam helyett egy alkalmasabb személyt a gazdasági terület későbbi menedzselésére, és miután a HR irányába terelődtem, adta magát a vezetés és szervezés mesterszak, szintén itt, a GTK-n, ahol a szakdolgozatom témája megtartásmenedzsment volt. Úgy gondoltam, a gyakorlati tapasztalataim mellett jó volna további hozzáadott értéket teremteni, így jöttem vissza újból ide a doktori képzésért. A kutatásom témájának pedig a konzulensem segítségével a munkavállalói profilok elemzését választottam, hibrid munkavégzésben.
Hol tartasz jelenleg a kutatás folyamatában? Mit is jelent pontosan, hogy munkavállalói profilokat elemzel?
Tulajdonképpen a végéhez közeledik ez a folyamat, a legtöbb betervezett cikk már megszületett. A címen így a vége felé módosítani fogunk, mivel a kezdetek óta eltelt négy év alatt rengeteg minden formálódott. Elsősorban a home office-ról fogunk nyilatkozni, hogy áldás, vagy átok-e, illetve ehhez kapcsolódóan olyan tényezők kerülnek a középpontba, mint az elkötelezettség, a produktivitás, a csapathatékonyság és a szervezeti polgári magatartás. Tehát összességében azokat a tényezőket vizsgáljuk, amik hozzájárulnak egy szervezet sikerességéhez, különböző munkaszervezési formák, elsősorban a home office keretein belül.
Mi volt számodra a legmeglepőbb eredmény?
Meglepő volt számomra, hogy a home office, azaz amikor valaki a munkaidejének több, mint 80%-át otthon tölti, milyen sok esetben nem működik. Ebben a kategóriában kifejezetten rosszul szerepelt a dolgozói elkötelezettség és a csapathatékonyság. Érdekes eredmény továbbá, hogy az önértékelés során itt voltak azok, akik a legproduktívabbként jellemezték magukat. Ezzel szemben a vezetőik a hibrid munkavégzést tekintették a leghatékonyabbnak. Én magam is a hibrid munkavégzést preferálom. Úgy gondolom a teljes mértékben jelenléti munkavégzés elavult. Természetesen vannak olyan szakmák, mint a buszsofőr vagy recepciós, ahol ez nem lehetséges, de egy olyan állásban, ahol erre van lehetőség, megoldhatónak kell lennie az otthoni munkavégzésnek.
Mit tudnál javasolni azoknak, akik szintén érdeklődnek a HR szakma iránt?
Úgy vélem, aki eléggé empatikus, és szívesen töltene időt azzal, hogy emberek életét menedzselje és egyengesse a karrierútjukat, annak érdemes elgondolkozni ezen a szakmán. Ezekhez az ambíciókhoz természetesen elengedhetetlen egy támogató cég is, én elsősorban a kis- és középvállalatokat ajánlom, mivel ezek kellően rugalmasak és jobban támogatják az új ötleteket. Emellett az ELTE GTK-n is megtalálhatóak HR-es kurzusok. Ha valaki felismer egy ilyen órán egy problémát, és látja, hogy ez az ő cégüknél miért nem működik, annak a probléma megoldása tökéletes szakdolgozattémát nyújthat, de ha a cég vevő rá, akkor a gyakorlati kivitelezéssel is érdemes próbálkozni. Tehát, aki képes egy ilyet felismerni és megvalósítani, az nagyon hamar sikeres lehet, és komoly karriert kovácsolhat a HR területén.