Horváth Dóra Erasmus-félévét Németország nyugati oldalán, a Ruhr-vidéki Essen városában töltötte, ahová az Erasmus All Fields pályázattal jutott ki, ezen belül is az ELTE-ről elsőként tanulhatott a Hochschule Ruhr Westen. A pályázás menete nem különbözött a kari Erasmustól, a Mobility Online felületen kellett jelentkeznie és feltöltenie a szükséges dokumentumokat. Azért jelentkezett Németországba, mert általános iskola óta tanul németül, és szerette volna a nyelvtudását anyanyelvi környezetben fejleszteni.

Németországban a félév eltolva kezdődik, így csak március végén kellett megérkeznie és április elején kezdődtek az órái. A kiutazása előtt a kari koordinátor mindent elintézett, folyamatosan egyeztetett a cserediákokkal, minden kérdésükre válaszolt és a kollégiumi szobát is elintézte a részünkre, így szerencsére albérletkereséssel Dórának már nem kellett foglalkoznia.

Az egyetem maga Mülheim an der Ruhr városában található, pár kilométerre Essentől. Összehasonlítva az ELTE GTK-val, az egyetem sokkal kisebb, általánosságban a tanórákon körülbelül 10-20 tanuló van jelen, így interaktívabbak és személyesebbek az órák. Én négy tárgyat vettem fel, ezek közül három angolul futott, a negyedik pedig A1-es szintű spanyol óra volt. A vizsgák is másképp zajlanak az otthoniakhoz viszonyítva, ugyanis itt nagy hangsúlyt fektetnek a diákok prezentálási készségeire, így az órákon vagy jelenléti, vagy előre felvett prezentációkra került sor, amelyeket egy írott beszámoló egészített ki. Az egyik tárgyat „Management Consulting with Lego Serious Play”-nek hívták, ahol az oktatásba bevonták a Legót, így minden órán a Lego kockák segítségével sajátították el a tananyagot. Ez Dóra számára egy nagyon új és érdekes oktatási módszer volt, és teljesen szokatlan formája a Lego használatának. Összesen körülbelül tíz angol nyelvű tárgyat indítanak félévenként, minden más németül zajlik, viszont, amennyiben esetlegesen valaki egyéb nyelveket is tanulni szeretne, lehetősége van 6 kreditért többek között spanyol vagy koreai kurzusra beiratkozni.

A kiutazás előtt az egyetemi koordinátor minden kiutazó diák mellé kijelölt egy „Buddy”-t, aki már a megérkezés előtt segített pár kérdésben. Az első hétre az egyetem szervezett Dórának és külföldi társainak egy orientációs hetet, amikor minden napra jutott valamilyen program: játszottak ismerkedős játékokat, beszéltek nekik az egyetem működéséről, a különböző egyetemi felületekről, és kis ajándékokat is kaptak. Körbejárták a campust, megnézték a legtöbbet használt tantermeket, a menzát, a könyvtárat, illetve véglegesítették a felvett tárgyaikat. Az egyik napon elvitték őket az egyik helyi múzeumba, ami egy régi szénbánya épületéből alakítottak ki. Másik napon bowlingozni mentek, illetve az egyik helyi bevásárlóközpontba nézelődni és ebédelni, továbbá átutaztak Kölnbe, ahol megnézték a Dómot és a Lindt csokoládémúzeumát.

Az egyetemnek és a kollégiumnak is van saját diákszervezete, illetve a környékbeli városokban mind képviseli magát az ESN. Az egyetem szervezett többek között hajós bulit kétszer a szemeszterben, illetve kimondottan csak a kiutazóknak és a „Buddy”-jaiknak egy négy napos utazást Berlinbe, amelynél a költségek körülbelüli felét az egyetem magára vállalta. A kollégium is folyamatosan szervez programokat a szemeszter alatt, többször vettek részt grillezéseken, bulikon, de akár az Eurovízió döntőjének közös nézésen vagy egy brüsszeli kiránduláson. A düsseldorfi ESN a legnagyobb a környéken, ők heti 2-3 vagy akár négy programot szerveztek, például közös festést, kocsma- vagy Kiosk-túrát, városlátogatásokat vagy kvízesteket. Ami a kirándulásokat illeti, az úgynevezett „Deutschlandsticket”-tel át lehet utazni Essenből két határ menti holland városba, Venlóba és Arnhembe, ahonnan körülbelül 1-1,5 óra alatt át lehet menni Amszterdamba is. Ha valaki szereti a szervezett utakat, akkor az Uniflucht nevű utazási iroda rengeteg egynapos utat szervez a környékben. Dóráék például megnézték a keukenhofi tulipánvirágzást, illetve Giethoornt és Amszterdamot is egy általuk szervezett út keretében. A környéken rengeteg megnéznivaló város van, ahová a Deutschlandtickettel is el lehet jutni, valamint korlátlanul lehet használni vele a normál tömegközlekedést. A környéken érdemes ellátogatni Münsterbe, Aachenbe, Kölnbe, Bonnba (különösen a cseresznyefa-virágzás idején), illetve Düsseldorfba, valamint a függővasúttal bíró Wuppertalba.

Jó tanácsok és pénzügyi tudnivalók az ideutazóknak:

• Mindig legyen nálad készpénz, mert főleg vendéglátóhelyeken nem minden esetben lehet kártyával fizetni.
• Mindenképpen próbáld ki a currywurstot, Düsseldorfban az Altbiert.
• Az egyetemi menzán kedvezménnyel lehet étkezni, 5-6 euróból körülbelül kijön egy ebéd.
• A kollégiumban ugyan nem volt rá szükség, de a szelektív hulladékgyűjtést nagyon komolyan veszik Németországban.
• Ha három hónapnál többet tartózkodsz az országban, fizetni kell az ún. „Rundfunkbeitrag”-ot, amit TV- és rádióadónak tekinthetünk. Ezzel a kb. 18 eurós költséggel akkor is számolni kell, ha nincsen tévékészüléked, de a veled egy háztartásban élőkkel megoszthatod.
• Dóra kollégiumában egy vagy két fős apartmanok voltak, az utóbbi esetében mindenkinek saját szoba jutott, és csak a konyhát és a fürdőt kellett megosztani a másikkal. Nekik a konyhában semmilyen eszköz nem volt, így pár dolgot be kellett szerezniük.
• A kollégium két és fél havi kauciót kér beköltözéskor, illetve csak hat hónapra írnak alá szerződést, így, ha négy hónapot töltesz kint, akkor is ki kell fizetni mind a hat hónapot.
• Az ösztöndíj nagyvonalakban a kollégiumot, az oda és vissza repülőjegyet és a Rundfunkbeitragot fedezte.
• Az élet nem számottevően drágább, mint Magyarországon, talán az éttermek, illetve a bárok azok, amelyek valamennyivel költségesebbek.

Fotók: Horváth Dóra